Bűbájos Boszorkák

Phoebe: Hupsz bocsánat! (Odamegy Piper-höz.)

Piper: Megölöm!

Phoebe: Kit?

Piper: Chef Moore-t. Felvesz engem, utána meg lelép, hogy megnyissa a saját kóceráját. Na köszönöm szépen.

Phoebe: Nem látok elégedetlen vendéget.

Piper: Figyelj, én nem vendéglátós vagyok, hanem séf és gőzön nincs, hogy mit csinálok. Az én ruhám van rajtad?

Britney: Az államokban nem. Tahitiben csináltattam. (Pénzt ad Piper-nek.) Tartsd meg a borravalót Piper. Rohannom kell.

Piper: Kösz. Üdvözlöm Max-ot.

Britney: Sziasztok! (Elmegy.)

Piper (egy pincérnek): A 6-os asztal számlája. (Phoebe meglát egy fickót és van egy látomása.) Most vissza a ruhámhoz.

Phoebe: Figyuzz! Látod azt a fickót tőled balra? (Piper odanéz.) Ne bámuld annyira!

Piper: Nem is rossz. Ki az?

Phoebe: Alec-nek hívják, és nemsokára idejön hozzám és megkérdezi, hogy kérek e egy martinit.

Piper: Honnan tudod?

Phoebe: Mondjuk úgy, hogy megoldottam az ősrégi problémát, hogy ki kezdeményez először. Volt egy előérzetem.

Piper: Tessék? Phoebe, nem szabad használnod az erődet! Hisz megegyeztünk.

Phoebe: Nem. Te és Prue egyeztetek meg, én tartózkodtam, de amúgy sem tudom kontrollálni csak bevillant a kép.

Piper: Hát ez az, hogy egyikünk sem tudja kontrollálni az erejét, és ettől nagyon félek. Ha bepánikolok, befagyaszthatom az egész vendéglőt.

Phoebe: Shh! Itt jön.

Alec: Szia!

Phoebe: Hello!

Alec: Csak üldögéltem egymagamban és arra gondoltam, meghívhatlak egy martinira?

Phoebe: Egy martinira? (Ránéz Piper-re.) Wáó, mit szólsz ehhez? Nagyon szívesen! Alec, igaz?

Alec: Igen. Honnan tudod a nevem?

Phoebe: Csak tippeltem. Keresünk egy asztalt?

Alec: Oké.

Piper (Phoebe-nek): Prue be lesz rágva.

Phoebe: Csigavér! Ne aggódj, hamar ráncos leszel!

Andy: Prue?

Prue: Jó reggelt!

Piper: Jó reggelt!

Prue: Mit nézel?

Piper: Semmit. (Gyorsan kikapcsolja a tv-t.) Egy műsort.

Prue: Boszorkákról? Attól félsz, hogy elégetnek a máglyán?

Piper: Ha-ha. Ja, persze. Apropó! Andy hívott.

Prue: Mikor?

Piper: Amikor tusoltál.

Prue: Mit mondtál neki?

Piper: Azt, hogy tusolsz. Vacak randi?

Prue: Nem. Nem, nem ellenkezőleg, szuper volt. Tudod, vacsora, mozi, szex.

Piper: Tessék? Az első randin? Ugye te viccelsz?

Prue: Ez nem az első randink volt Piper!

Piper: A gimit nem számítjuk. Az 1000 éve volt. Halljam! (Prue átmegy a nappaliba.) Uh, olyan rossz volt?

Prue: Nem. Valójában olyan jó. Olyan fantasztikus volt, de nem ez a lényeg, azt mondogattam magamban, hogy most más lesz, hogy nem sietjük el a dolgot, de már bánom, hogy megtörtént…

Phoebe: Miért? Mit történt?

Piper: Prue lefeküdt Andy-vel.

Phoebe: Tessék?

Prue: Kösz, te nagy szájú!

Phoebe: Miért? Neki elmondod és nekem nem? Családi gyűlés.

Prue: Ha már az esténél tartunk, te mikor értél haza?

Phoebe: Nem, nem nem! Ne váltsunk még témát!

Prue: Akkor száj le rólam!

Piper: Lehetett úgy hajnali 3. (Bemennek a halba, Prue leül az asztalhoz.)

Phoebe: Még biztos nem álltam át.

Prue: Ezt nem vesszük be.

Piper: Esetleg, te és Alec…

Prue: Ki az az Alec?

Piper: Egy hapi, akit felszedett a vendéglőben.

Phoebe: Bocs, de ne írd át a történelmet. Ő szedett fel engem. Emlékszel az előérzetre?

Prue: Az előérzetre? Csak azt ne mond, hogy használtad az erődet.

Piper: Nekem ehhez semmi közöm.

Prue: Ugyanannyi közöd van, mint nekem. Azt hittem döntöttünk.

Phoebe: Nem. Mi nem. Te döntöttél, te állítottad fel a szabályt, nagy különbség.

Prue: Phoebe, az erőnk nem játékszer. Ha nem vagyunk óvatosak, végezhet velünk.

Piper: Igaza van. Nem szeretnék összefutni egy újabb warlock-kal.

Phoebe: Nézd, csak egy vacak előérzet volt. Ennyi. Senki sem halt meg. Különben is, ti sem tudjátok kontrollálni az erőtöket, akárcsak én. És apropó, semmi nem történt az éjszaka. Legalább is, amit szégyelnem kellene.

Prue: Van még valami, amiért óvatosnak kell lennünk. Andy szerint valaki nőket rabol el ezen a környéken.

Phoebe: Nőket rabol el? Ezt, hogy érted?

Prue: Úgy, hogy a warlock nem az egyetlen gonosz, akitől tartanunk kell és apropó, nincs miért szégyenkeznem.

Darryl: Kösz.

Max: Nem jött haza tegnap este. Ez nem vall rá. Higgyék el nekem.

Darryl: Mond csak Max, hánykor ment el otthonról?

Max: 8 fél 9. 10 körül hívott, azt mondta, indul haza, de tényleg aggódom.

Andy: Biztos előkerül. Volt rá példa. De most az lenne a legjobb, ha hazamennél, ha esetleg hívna, jó? Megtennéd ezt?

Max: Igen. Ok. Köszönöm.

Andy: A negyedik a héten.

Darryl: Aj, de nem szívódhatnak fel csak úgy a semmiben. Mit csináltál a hajaddal?

Andy: Legalább leszűkítettük az érdeklődési körét a vendéglő környékére.

Darryl: Így igaz. Szólj a szerelmednek, hogy zárkózzon jól be.

Piper: Williams Atya! Megijesztett.

Williams Atya: Sajnálom. Korábban érkezett. Elhozta a maradékot a vendéglőből. Azt hittem csak délután jön.

Piper: Ezt így igaz. Vagyis visszajövök később. A többivel.

Williams Atya: Remek. Akkor most mi járatban van?

Piper: Semmi különös. Csak…elmélkedtem.

Williams Atya: Miről?

Piper: Mary Esty-ről.

Williams Atya: Kiről?

Piper: Láttam egy ostoba dokumentumfilmet. Apropó, tényleg igaz, hogy a gonosz lények nem léphetnek be a templomba, mert…(Piper úgy csinál, mint egy villám, aki belecsap valamibe. Ezen azután mind a ketten nevetnek.)

Williams Atya: Gonosz lények? Mire gondol? Talán a vámpírokra?

Piper: Öö, vámpírok? Nem. Egészen más vonalon elmélkedtem, a boszorkányokon.

Williams Atya: Boszorkányok? Egyértelműen azt mondom, hogy én meg sem kockáztatnám. Na, mennem kell. Viszlát később.

Piper: Igen. Hogyne. Természetesen.

Prue: Tartsák az ajtót! (Beszalad a liftbe, majd elejti a táskáját, amiből minden kipotyog.) A francba! Kérhetem a 12-est?

Rex (aki a liftben van): Aha. Hagy segítsek. (Lehajol és fölvesz pár papírt.) 19. század francia művészete? Az emeleti aukcióháznak dolgozik?

Prue: Nem, csak megbeszélésem van, ha időben odaértek. Nem kéne összekavarni a Lajos királyokat.

Prue: Háló! Andy! Honnan tudod a számom?

Andy: Nyomozó vagyok, nem emlékszel? Prue, beszélnünk kell.

Prue: Jó, de így is elkések a megbeszélésről.

Andy: Nem akartam, hogy megtörténjen az, ami tegnap este megtörtént. Ugye, tudod?

Prue: Tudom, de most éppen sietek egy nyamvadt, öreg aukcióházba. Nem is tudom, minek hívtak ide.

Andy: Figyelj Prue. Már nagyon régóta ismerjük egymást. Nem tudtunk uralkodni magunkon, de nincs miért szégyenkeznünk.

Prue: Tudom Andy.

Andy: Csak egy jót szeretkeztünk.

Prue: Tudom Andy.

Andy: Akkor beszélj, mondj már valamit. Miért hagytál faképnél?

Prue: Nem hagytalak faképnél. Aludtál, és nem akartalak felébreszteni. Hagyni akartam egy cetlit csak aztán…(a telefon sisteregni kezd) Háló? Háló! (Leteszi. A lift ajtaja ki akar nyílni, de Prue az erejével megakadályozza azt.)

Emberek a liftben: Na, héj mi történik? Nem igaz! Ki akarok szállni.

Rex: Ez elég furcsa.(Prue-nak) Maga mázlista!

Prue (miközben kimegy): El vagyok bűvölve.

Phoebe: Parancsoljon.

Stefan: Köszönöm.

Phoebe: Elnézést, de maga nem Stefan?

Stefan: De. Bocs, de ismerjük egymást?

Phoebe: Ó, az kizárt dolog, de jól ismerem a munkáit. Mint sokan mások világszerte.

Stefan: Hát, azt nem mondanám. De mindig örülök, ha bűbájos nők bókolnak.

Phoebe: Ezt biztosan nagyon értékeli a barátnője.

Stefan (suttogva): Nem a barátnőm.

Phoebe (suttogva): Akkor miért suttog?

Nő: Elnézést! (Elmegy.)

Phoebe: Oh, oh, oh vettem a célzást. Örülök, hogy megismertem.

Stefan: Hé! Maga! Hallja, pár napig a városban leszek. Porsche-kat fotózok. Ha kíváncsi rá, jöjjön el. Szívesen lefotóznám. Ugye modellkedik?

Phoebe: Csak álmaimban, igen.

Piper: Beteget jelentett a sofőr. Kisegítenél egy fuvarral?

Phoebe: Hogyne. Mond, nem bámul az a hapsi?

Piper: Egy nagy csomó pasi bámul téged.

Phoebe: Az ott leghátul. Magas, sötét hajú, olyan New York-os.

Piper: Pech, de nem.

Nő: Teljesen lenyűgözte a maga önéletrajza, bár el kell mondanom, hogy már 6 jelentkezőt elküldött.

Prue: Még mindig nem tudom, miért érdeklem. Nem is jelentkeztem.

Nő: Díjazta a múzeumi munkáját. Annak ellenére, hogy az ex-főnöke mást mond. Készen áll?

Prue: Igen.

Nő: Rex Buckland. Ez itt Prue Halliwell. A szakértői állás ügyében.

Rex: Azt hiszem, mi már találkoztunk. Isten hozta az öreg, nyamvadt aukciós házamban.

Nő: Kérlek. Könyörgök. Ne bánts engem! Eressz el! Kérlek, Stefan!

Stefan: Ez Javna.

Rex: Hány kiállítást vezetett le?

Prue: Hetet köztünk a Carlton örökséget is. Benne van az önéletrajzomban.

Rex: Franklin Carlton? Az igen komoly.

Prue: A rendületlenek táborához tartozom, többnyire megszerzem, amit akarok.

Rex: Ez nem kérdéses. Elég sajnálatos, hogy úgy véli, hogy is fogalmazott a liftben? Hogy hidegen hagyja ez a munka.

Prue: Az egy magánbeszélgetés volt.

Rex: Aligha.

Prue: Maga hívott ide. Nem emlékszik? És nem fordítva. És, ha már itt tartunk, azt hiszem igazságtalan lenne egy magánhívásból kiindulva, az ott hallottakra hivatkozva, beskatulyázni bárkit is.

Rex: Igaza van. Elnézést kérek. Méltánytalan voltam Önhöz. Tudja az igazság az, hogy új vagyok még itt. Most vettem át az aukcióházat az apámtól és, amint látja óvatos vagyok. De tudja tetszett, amit a múzeumban csinált, ahogy behálózta a fiatalabb korosztályt. Ez teljesen megegyezik azzal, amit én is tervezek. Szeretném, ha tudná, hogy a képességek mellett, az is fontos nekem, hogy akit felveszek, az szívből akarjon itt lenni. (Rex telefonja pittyeg.) Igen?

A titkárnő hangja: Elnézést Mr. Buckland, várja a következő jelentkező. Adjak másik időpontot?

Rex: Nem. Már végeztünk.

Prue: Nos, köszönöm az idejét. (Elindul az ajtó felé, de megáll és visszafordul.) A szaktudásom széles körű, a Ming Dinasztiától a baseball kártyákig. Nevezzen meg egyet, és én beazonosítom. Igaz, hogy eredetileg nem rajongtam ezért a munkáért, de most már akarom. Holt biztos, hogy megfelelek. (Elmegy.)

Phoebe: Azt hittem a tegnapi után Prue sokkal kedélyesebb lesz. Mikor is történt? Hat hónapja? Jaj, egyre rosszabb.

Piper: Szex az első randin? Ez nem vall rá. Komolyan mondom minden megváltozott, amióta…érted?

Phoebe: ugyan már nálad nem volt szex az első randin?

Piper: Nem. És nálad? Nem kell válaszolnod!

Phoebe: Nem egyszerű a dolog, mert most, hogy boszorkány vagyok, már előre tudom, hogy érdemes e mielőtt még…(Észreveszi, hogy egy idős bácsi áll mellette. Odaad neki egy tálcát.) Hello! (A bácsi elmegy.)

Piper: Mi ütött beléd? Tényleg elment az eszed?

Phoebe: Jól van, na! Úgysem szó szerint értette.

Piper: Nem tudhatod. Megtörténhet. Azt ajánlom legyünk extra óvatosak. Ágyon belül és kívül is.

Phoebe: Ok, de van óvatos és van paranoiás. Akarsz róla beszélni?

Piper: Miről beszélni?

Williams atya: Hej Phoebe! Nem is tudtam, hogy visszajöttél.

Phoebe: William! Hello!

Williams atya: Mond, beleharaptál a Nagy Almába?

Phoebe: Na ná! A férgesébe! Beugrok a boltba rágóért. Kértek valamit?

Williams atya: Nem, kösz.

Phoebe: Jó volt látni.

Williams atya: Téged is.

Piper: Jól van. A helyzet a következő. Van egy barátom. Gondjai vannak. Elég gázos. Nem tudom, mit tegyek.

Williams atya: Nem akar bejönni?

Piper: Nem. Úgy értem nincs sok időm.

Williams atya: És mi a problémája?

Piper: Nos ő azt hiszi, hogy történetesen ő egy boszorka.

Williams atya: Megint a boszorkák?

Piper: Nem egy jó dolog, igaz?

Williams atya: Kétségtelenül nem egy mindennapos kérdés. Mennyire emlékszik a vasárnapi vallásórákra? Mózes 22. 17? Varázslóasszonyt ne hagyj életben.

Piper: Ezt, hogy értsem?

Williams atya: Ha szó szerint értelmezzük, azt mondja, hogy öld meg. Ő a sátán.

Phoebe: Tessék.

Árus: $3. 20 lesz.

Idős bácsi: Próbáljuk meg az unokák születésnapját? (Phoebe-nek) 10 millió a nyeremény. Ki tudja? Lehet, hogy ma van a szerencsenapunk.

Phoebe: Lehet.

Idős bácsi: Ha nem, elveszítjük a házunkat.

Phoebe: 4, 16, 19, 30, 32, és 40. Ezek a nyerő számok.

Árus: Én, pedig Bond vagyok. Kéri, vagy nem kéri?

Phoebe (az idős bácsinak): 4, 16, 19, 30, 32, 40. Higgyen nekem uram. Ma van a szerencsenapja. Azt hiszem ma én is veszek egy lottószelvényt.

Phoebe: Kész? Menjünk!

Piper: Miért mosolyogsz így?

Phoebe: Á, semmi.

Andy: Mégis mit szeretnél hallani? Itt akkor is bűzlik valami, nagyon de nagyon bűzlik valami. Nem tehetek róla.

Darryl: Jaj, na tessék. Már megint kezdi.

Andy: Akkor hol lehetnek? Mit művel ez a fickó, ezekkel a nőkkel?

Darryl: Szerinted földöntúli nőrablás, igaz?

Andy: Ez komoly Morris.

Darryl: Tudom és engem is aggaszt. Kitaláljam kedvenc gyerekkori filmed? Szellemírtók? Talált? Na, figyuzz! Ez egy kretén Trudeaue, szereti a csinos lányokat. Ennyi és kész. Ha visszajön a következőért, mi elkapjuk, becsukjuk, és jobbá tesszük ezt a földet. Tudtál követni?

Andy: Sátánhalál 2. ezen a filmen nőttem fel. A jegyzeteid kedvéért.

Darryl: Bank a túloldalon kapjuk fel az automata kazettáit, hátha…(Andy kiszáll a kocsiból.)…hohó hova mész? Aa, nem, nem, nem, nem, nem felejtsd el Rómeó. Nem fedjük fel magunkat.

Andy: Ugyan Morris. Nem tart sokáig. Beszélnem kell vele. Kérlek. Öt perc, csak ennyit kérek.

Prue: Ugye nem adtad oda Andy-nek még véletlenül sem a mobilszámom?

Piper: Nem. Miért?

Prue: Felejtsd el.

Piper: Emlékeztess gyakrabban, hogy mindig ilyen munkára vágytam.

Prue: Úgy tűnik te vagy az egyedüli, aki azt csinálja, amire vágyott. Én ma elcsesztem a lehetőséget.

Piper: Ezt nehéz rólad elképzelni.

Prue: Mit csinál itt Phoebe?

Piper: Flörtöl.

Prue: Hej, azt hiszem Armai-t visel. Honnan kapta?

Piper: Nem az én szekrényemből. Mennem kell.

Phoebe: Prue! Szia! Ő a másik nővérem. Prue, ő Stefan, a fényképész.

Stefan: Örvendek.

Prue: Szintén.

Prue (Phoebe-nek): Szép ruha.

Phoebe: Ne aggódj, nem a tied.

Prue: Tudom, ki sem tudnám fizetni.

Phoebe: Megbocsátana? Csak pár perc. Mindjárt jövök.

Prue: Hogyhogy hitelre vetted? Hogy fogod kifizetni? Egy vasad sincs.

Phoebe: Majd lesz.

Prue: Ez mit jelent? Ugye nem használtad az erődet?

Phoebe: Talán. Miért? Te sem használtad?

Prue: Ilyet nem mondtam, de mos terólad beszélünk és nem rólam.

Piper: Mit csináltok ti idebent?

Phoebe: Ugyanazt, amit otthon.

Prue: Halljam! Lóversenyen voltál? Tőzsdéztél? Melyiket?

Phoebe: Lottóztam.

Piper: Phoebe!

Phoebe: Mit kellett volna tennem? Mellőzni az előérzetemet? Cserbenhagyni egy szegény családot? Ez a küldetésünk, nem?

Prue: Nem. Nem szabad használni az erőnket öncélú vagyonszerzésre. Ezt írta az Árnyékok Könyve.

Piper: Halkabban.

Phoebe: Nem azt mondtad, hogy kell a pénz? Intézkedtem.

Piper: Hagyjátok már abba!

Prue: Keress egy munkát, mint mindenki más.

Phoebe: Inkább az eszemet használom.

Andy: Prue!

Piper: Vigyázz! (Piper mindenkit megfagyaszt a konyhában. Még a tányérokat is, amik még a levegőben vannak.) Jaj ne. Ne, ne, ne, ne, ne, ne, ne, ne, ne.

Prue (Phoebe-nek): Nézd, mit műveltél!

Phoebe: Az én hibám?

Piper: Ti nem fagytatok meg?

Phoebe: Úgy látszik boszorkányon nem fog. Piper, mennyi ideig tart?

Piper: Nem tudom, nem sokáig.

Prue: Odakint sem működött.

Piper: Oh, kérlek. Mond, hogy ez nem igaz!

Phoebe: Nyugi. Jól van. Minden rendben lesz.

Prue: Oh, istenem. Bejött Andy partnere és felénk tart.

Piper: Most mit csinálunk?

Phoebe: Tartsd fel!

Prue: Héj! Ön Morris felügyelő, igaz?

Darryl: Pontosan. Trudeaue itt van?

Prue: Hogy Andy? Nem tudom. Itt van?

Darryl: A pincér szerint igen.

Phoebe: Nagy levegő Piper. Gyerünk!

Prue: Várjon!

(Amint Darryl kinyitja az ajtót, mindeki kiolvad és a tányérok a földre zuhanva apró darabokra törnek.)

Andy: Tényleg beszélnünk kell…(Észreveszi, hogy Darryl bent van.)…Te? Mit keresel itt? Öt percet kértem.

Darryl: Igen, de tizet adtam.

Piper: Emberek túl nagy itt a fennforgás.

Phoebe: Aha.

Andy: Jó, jó. Értem.

Prue: Majd hívlak. Ígérem.

Andy: Jó. Szia

Piper (suttogva): Utálok boszorka lenni.

(Helyszín: Halliwell ház. Padlás. Piper az Árnyékok Könyvét nézegeti a sírás küszöbén, mikor Phoebe bejön.)

Phoebe: Héj! Mit csinálsz te itt?

Piper: Olvasok, gondolkozom.

Phoebe: Miről?

Piper: Arról, hogy mennyire szétcsúsztunk, amióta boszorkányok lettünk.

Phoebe: Ja, arról.

Piper: Te ezt nem érted, mert nem így érzel. Arról, hogy semmitől nem félsz. Mindig is irigy voltam ezért rád.

Phoebe: Ja, hát ne légy, mert ez gyakran bajba sodor. Piper mond, mi bánt?

Piper: Nem tudom. Az, hogy olyanok voltunk, mint mindenki más. Munkába siettünk, pocsék randikra jártunk, cipőt vettünk. Aztán hirtelen egy nap arra ébredtünk, hogy minden megváltozott és boszorkányok vagyunk és most nem tudom, hogy ez jó vagy rossz dolog.

Phoebe: Most viccelsz? Ez csodálatos.

Piper: Ezt te sem tudod. Semmit sem tudunk ezekről az erőkről. Hogy miért kaptuk, mit jelentenek, egyáltalán honnan jönnek. Honnan tudjuk…honnan tudjuk, hogy nem ördög?

Phoebe: Piper, ezen már túl vagyunk. Mi jó boszorkányok vagyunk.

Piper: Honnan tudjuk? Ott van Jeremy és többi, a többi warlock, akikről Jeremy beszélt, hogy értünk jönnek. Hátha mi is közéjük tartozunk. Ettől nagyon félek. Nem tudjuk. Én csak újra normális akarok lenni. (Sírni kezd.) Olyan hólyag, mint régen. Olyan sokat kérek ezzel?

Phoebe: Piper, figyelj rám. Te a legangyalibb, legönzetlenebb ember vagy a világon. Igen, őszintén mondom. Mindig ott vagy, ahol segítségre van szükség, legyen az idegen, bárki. Erről szól az egész életed. És olyan nincs, hogy más célból kaptad volna ezt…ezt az ajándékot, minthogy csupa jól cselekedj vele. Hogy megvédd az ártatlanokat, ahogy, azt az Árnyékok könyve is megírta. Mellesleg, ha valakinek aggódnia kéne, hogy rossz az én lennék, nem igaz? (Piper nevet.) Semmitől se kell félned. Mennem kell. Ma fotók készülnek rólam.

Andy: Köszönjük.

Andy: Nézd…

Prue: Andy…

Prue: Te kezd.

Andy: Jól van. Nem bánom, hogy így történt Prue.

Prue: Hogy őszinte legyek Andy, én igen. De nem azért, mert nem élveztem. Nagyon is, főleg amikor…

Andy: Ja, az szenzációs volt.

Prue: …meg tudod azt a…

Andy: az is remek volt.

Prue: Igen, de most nem ez a lényeg, hanem, hogy legalább 7 éve nem láttalak és ott folytatni, ahol abbahagytuk…

Andy: Teljesen értem, mire célzol. Én csak tudni akarom, miért léptél le, ennyi. Miért nem mondhatod el? Mi ez a nagy titok?

Prue: Hidd el, nem akarod tudni.

Andy: De igen.

Prue: Tudod, az életem kicsit összegabalyodott és nem lenne célszerű bármilyen kapcsolatba is belemerülni.

Andy: Prue, a sima szex nem jelenti, azt, hogy megszöktetlek. Rendben. Na, jó. És ez, hogy hangzik? Tegyünk úgy, mintha meg sem történt volna.

Prue: Bedobjak neked egy mentőövet vagy meg akarsz főni a saját levedben?

Andy: Én nem viccelek. Csak tekintsük a régi kapcsolatunk részének. Most lassítunk, és újra kezdjük. Prue, egy második lehetőséget kaptunk és nem akarom elszúrni. (Prue telefonja csörög és Andy csipogója is megszólal.) Udvarlás a 20. században.

Prue: Bocsáss meg. (Felveszi a telefont.) Halló! Igen, természetesen, persze, hogy ott leszek. Rendben. Köszönöm. (Leteszi.) Az aukcióházból kerestek. Visszahívtak egy második interjúra. Mennem kell. (Feláll.) Adj nekem egy kis időt, hogy tisztán lássak jó?

Piper: Nem kell semmitől sem félnem, nem kell semmitől sem félnem. Semmitől. Nem kell semmitől sem félnem. (Kiszáll kocsijából és odamegy a templom kapujához. Félve felemeli a kezét és megfogja a kilincset, majd minden bátorságát összeszedve kinyitja az ajtót. Körülnéz, aztán beteszi az egyik lábát, de rögtön vissza is húzza. Mikor látja, hogy semmi sem történik, belép a templomba. Még mindig nem történik semmi. Piper mosolyog, kijön és elkiáltja magát.) Jó vagyok! (Elindul vissza az autójához, ahol egy öreg nő áll zavarodottam. Piper ránéz, majd meglátja a kézfején a tetoválást.) Britney?

Britney: Ismer engem? Úgy hívnak engem?

Rex: Prue! Köszönöm, hogy visszajött.

Prue: Köszönöm, hogy visszahívatott, bár erre igazán nem számítottam.

Rex: Mondtam, hogy érdekel a munkája. De először, ha nem bánja, próbára tennénk a szaktudását. Hogy lássam mennyire profi. (Bemennek egy szobába, amit láthatóan éppen felújítanak.) Nézzen a lába elé. Ez itt Hannah Webster, az egyik asszisztens szakértőnk. Ő, pedig Prue Halliwell.

Prue: Hello. Nagyon örvendek.

Rex: Kérem meséljen erről a képről.

Prue: A Meadow-i Madonna, Giovanni Berlini, 16. század. Remek darab. Simán megérne 3-4 milliót, ha nem lenne másolat.

Hannah: Miből gondolja, hogy másolat?

Prue: Nyoma sincs az idő vasfogának. Mellesleg a keret fenyőből készült és az olaszok abban az időben nyárfát használtak.

Rex: Uh, na és ehhez mit szól?

Prue: Egy Daygar. Tulajdonképpen ez volt az egyetlen szobor, ami általa került bemutatásra.

(Hannah nekimegy egy létrának, amiről egy doboz festék egyenesen Prue-re ömlik.)

Rex: Vigyázzon!

(De mielőtt ez megtörténnek, Prue reflexszerűen felemeli a kezeit és akaratán kívül is, de használva az erejét eltereli a festéksugarat.)

Rex: Biztos, hogy jól van?

Prue: Igen, jól vagyok.

Rex: Biztos? Sajnálom. Nem hiszem el, ami történt.

Prue: Nem baj.

Rex: Nos, én mi mást is mondhatnék, mint, hogy fel van véve, ha még érdekli a munka.

Prue: Ez most komoly?

Rex: Tudna hétfőn kezdeni?

Prue: Természetesen.

Rex: Kitűnő. Megvolnánk. A részleteket majd megbeszéljük hétfőn. De addig is, isten hozta nálunk.

Prue: Köszönöm. Nagyon köszönöm. Viszlát.

Rex: Nos? Mi a véleményed?

Hannah: Az, hogy vagy ő a legmázlistább nő a földön vagy boszorkány.

Prue: Piper! Phoebe! Találjátok ki mi történt!

Britney: Mi?

Piper: Oh, Prue! Hál’ istennek, hogy itt vagy.

Prue: Ö…ki ez?

Piper: Tessék. (Odaadja a tálat Britney-nek.) Britney menj csak és ülj le az asztalnál, jó? Na, úgy. Jó.

Prue: Oh, bocsi, Britney?

Piper: Nem fogod elhinni. Nekem is meredek. Azt hiszem…nem…tudom, hogy ez a nő Britney Reynolds.

Prue: Persze Piper és én Hamupipőke vagyok.

Piper: Most komolyan. Britney-nek van egy tetoválása, igaz? Az angyal a jobb kezén. Emlékszel?

Prue: Az nem lehet.

Piper: Először én sem hittem, de azután kérdezgettem tőle olyan dolgokat, amiket csak Britney tudhat. Lehet, hogy szenilis, de elég meggyőző volt számomra.

(Helyszín: Stefan fotós helye. Phoebe most érkezik a furgonnal. Kiszáll és egy ruhával a kezében az ajtóhoz megy. Kopog.)

Phoebe: Stefan! Én vagyok, Phoebe!

(Megfogja a kilincset és ekkor van egy látomása. Látja saját magát, odakötözve egy asztalhoz és ott van Javna is, akinek a szeme égni kezd. Phoebe visszafut a furgonhoz, beszáll, de valaki elkapja hátulról.)

Prue: Hogy lehet ő Britney?

Piper: Láttam már valamit erről az Árnyékok Könyvében. Itt van, látod? Javna minden évben egy hétig táplálkozik és ellopja a fiatalok életerejét…

Prue: …úgy, hogy megidézi a sátánt, ezáltal örök fiatalságot nyer.

Piper: Igen. Ez történhetett Birtney-vel is.

Prue: Jó, de kell legyen egy olyan varázsige, ami visszafordítja ezt.

Piper: Itt van. Fatima Keze. Azt mondja, hogy Mohamed Próféta megidézte őt évszázadokkal ezelőtt, hogy erejével visszazavarja Javnát a pokolba. Oda, ahonnan jött.

Prue: Igen, de az a gond, hogy nem tudjuk ki is valójában Javna és hol találjuk.

Piper: Britney? (Leszaladnak.) Úristen! Mi történt?

Prue: Britney, mi történt veled?

Piper: Hívom a mentőket.

Prue: És mit mondasz nekik, hogy haldoklik egy 25 éves öreg nő?

Prue: Az micsoda?

Piper: Egy koktélszalvéta a vendéglőmből. Stefan címe van a hátulján.

Britney: Javna.

Piper: Prue! Hozzá ment ma Phoebe.

Darryl: Ezt nézd meg. A kazettán van az első áldozat.

Andy: És azzal a fotóssal távozik, Stefan-nal.

Darryl: Ez az a hely, ahol utoljára látták, azelőtt, hogy végleg eltűnt. Rajta van a gyanúsítottak listáján?

Andy: Most már a lista élén.

Darryl: Hála az automatáknak.

Phoebe: Kérlek Stefan vagy bárki is vagy. Eressz el.

Stefan: Ez Javna.

Prue: Látsz valamit?

Piper: Nem, Prue…

Prue: Meg fogjuk találni.

Piper: Hívni kéne a rendőrséget.

Prue: Nem, mert, ha Javna már elkapta, csak mi segíthetünk rajta.

Piper: De szükségünk van Phoebe-re. A varázsige csak hármunkkal működik.

(Vágás bentre. Egy fénysugár jön ki Javna szeméből és megy be Phoebe-ébe. Prue és Piper bejönnek. Prue az erejét használva átrepíti Javnát a termen. De Javna gyorsan összeszedi magát és a fénysugár a szeméből most Prue-éba megy. Piper eloldozza Phoebe-t. Javna az erejét használva közelebb viszi magához Prue-t, aki egy asztal mellé ér, ahol egy tükör van.)

Piper: Te is kellesz. Már nincs sok időnk. Rendben?

Phoebe: Prue! Vedd fel a tükröt!

(Prue felveszi a tükröt és az arca elé rakja, a fénysugár visszaverődik Java szemébe. Eközben Piper és Phoebe nővérük mögé rohannak. Prue elővesz egy cetlik a zsebéből.)

Prue: Most!

Prue, Piper, Phoebe: Sátán szemek ide néznek,

Javna: Nem győztök le. Örökké élni fogok.

(Prue felemeli a kezét, amin megjelenik Fatima Keze, majd fényes sugár tör belőle elő egyenesen Javnára.)

Prue, Piper, Phoebe: Sátán szemek ide néznek,

Javna: Aaa! Ne, ne neeee!

Phoebe: Nagyon bulis.

Andy: Hárman a hátsó ajtóhoz! Prue? Mit kerestek ti itt?

Prue: Hát, tudod nem akart elindulni az autónk.

Piper: Phoebe hívott, hogy bajban van.

Phoebe: Stefan-t kerestem, fotózásra jöttem.

Andy: Van fogalmatok róla, hogy milyen mázlitok van? Ez egy aberált.

Darryl: Nyoma sincs odabent. Az autója itt van, itt lehet a környéken. Maradj velük.

Andy: Jó. Elnézést. (Odamegy a furgonhoz és beindítja.)

Piper: Héj, ez nem igaz! Megjavítottad!

Andy: De igaz.

Phoebe: Lányok mennünk kéne.

Andy: Jó ötlet.

Prue: Kösz. Felhívsz?

Andy: Persze.

Phoebe: Hupsz! Elnézést! (Odamegy egy nőhöz.) Héj, mi újság? (A nő furcsán néz rá. Phoebe odamegy a nővéreihez, akik egy kicsit arrébb a pultnál ülnek.)

Piper: Ismered azt a lányt?

Phoebe: Majdnem az a lány lettem. Stefan egyik áldozata volt. Nyilván nem emlékszik.

Prue: De szerencsés.

Phoebe: Nem. Én vagyok az. De jó lecke volt. Sokkal óvatosabbnak kell lennem.

Prue: Bocs, de jól hallottam? Tényleg beismerte, hogy hibázott?

Piper: Én is ezt hallottam.

Phoebe: Keretezd be, többé nem fordul elő.

Piper: Legalább segítettünk rajtuk. Nagyon jó tudni, hogy az erőnk tényleg jó.

Prue: Igen. Mindenre jó, kivéve a szerelmi életünket. Bár beismerem hébe-hóba tényleg jó, ha kéznél van.

Phoebe: Aha. Te képmutató. (A tévében éppen a lottó számokat húzzák.) A nyerő számok. Nyertem. (Prue ránéz.) Komolyan.

Prue: Tapasztalatot. Nem használhatod az erődet anyagi javak szerzésére, igaz?

Phoebe: Még jó, hogy nem szedtem le a ruháról az árcédulát. De örülök, hogy legalább az öreg házaspár boldogul.

Piper: Tósztot a hármunk erejére. Ha tetszik, ha nem!